1.fejezet
Sziasztok az én nevem Kirara Hajame. Egy átlagos 14. éves lány voltam egészen június 4.-égi a 15. születésnapomig. Amikor az életem fenekestül felfordult. De kezdem a legelején.
Egy héttel a születésnapom előtt volt egy balesetem. Mikor elindultam a legjobb barátomért, hogy együtt menjünk iskolába hirtelen megjelenik előttem egy autó elgázol, és elájulok.
- Hé, Kirara jól vagy? - kérdezi Takasi.
Halványan hallom Takasi hangját mikor már kezd visszatérni az eszméletem.
- Persze minden rendben - feleltem - csak egy kicsit fáj a lábam.
- De ha fáj a lábad akkor semmi sincs rendben - mondja aggódó hangon - azonnal el kell menned egy kórházba, hogy megvizsgálják!
Már fel is akart kapni a hátára de elkezdtem ficánkolni.
Nem, nem akarok kórházba menni, se azt, hogy megvizsgáljanak. Gyorsan ki kell valamit találnom amivel ráveszem, hogy ne vigyen el.
- Rendben van majd suli után elmegyek. De most siessünk, mert el fogunk késni. - vágom rá gyorsan
- Jól van, de ha beértünk a suliba elviszlek a gyengélkedőre - miközben beszél a lábam nézi
- ...Jó - felelem
Mikor beértünk az iskolába akkor vettem észre, hogy már nem is fáj a lábam.
Bementünk az órára. Első óra matek. Utána volt még 6 órám, ezután Takasi elvitt akaratom ellenére a gyengélkedőre. Haruhi tanárnő kérdezi Takasitól, hogy mi történt.
- Hát Kirarát elütötte egy autó. - mondja
Haruhi tanárnő bólint és felém fordul.
- Fáj valamid? - kérdezi
- Nem, semmim nem fáj.
- De Kirara mikor magadhoz tértél azt mondtad, hogy fáj egy kicsit a lábad.
- Igen azt mondtam, de már nem fáj - feleltem
Haruhi tanárnő furcsán néz rám.
- Kirara nem lenne baj ha most kikérnélek óráról és megröntgenez azt a lábad ami fájt? - kérdezi
- Nekem jó - felelem, úgysincs kedvem bemenni földrajzra így legalább van okom kihagyni az órát
- Akkor majd én mondom a tanárnak, hogy a Haruhi tanárnő igazolja majd az órádat- mondja Takasi
Sarkon fordult és visszament a terembe.
- Kirara légyszíves tedd fel ide a lábad- odarak elém egy széket
- Rendben - felelem
Mikor kényelmesen elhelyezkedtem látom, hogy egy furcsa kinézetű gépet tol be az ajtón.
- Ez mi? - kérdezem kétségbeesetten
- Ez egy röntgengép.
Elég furcsa hangokat adott ki mikor bekapcsolta. Gondolom, mert régen lehetett használva.
- Ez elég furcsa, nem látok se repedést, se zúzódást, pedig úgy tudtam, hogy elütött egy autó.
- Akkor most visszamehetek az osztályba? - kérdezem
- Igen - mondta a tanárnő
Miután visszaértem a terembe már ott is volt mellettem Takasi.
- Na mit mondott a tanárnő? - kérdezte
- Semmi baja nincs a lábamnak.- mondom megnyugtatóan
Szerencsére ezután hamar eltelt a többi órám, és már indulnánk Takasival haza mikor hirtelen előttem áll Ren. Ren egy gyerekkori barátom csak sajnos 10 éve elköltözött a családjával Tokyoba. Mióta elment senkinek se mondtam el, hogy Ren és én régen barátok voltunk.
- Szia Kirara, rég láttalak.
- Szia Ren rég láttalak, hogy kerülsz ide?
- Hát...
2. fejezet
- Hát az úgy volt, hogy tudtam mikor van a szülinapod és gondoltam
eljövök és meglátogatlak. - meséli Ren
- Most komolyan csak azért jöttél el, hogy felköszönts? Te nem vagy normális!
Írhattál volna levelet is. - mondom neki
- Igen, tudom, de oda szerettem volna neked ezt adni. - nyújt felém
egy kis dobozkát
- Mi van benne?- kérdezem
- Az ajándékod. - mondja – egyszer
mikor az utcán sétáltam megláttam és egyből rád gondoltam.
Kinyitom a dobozt és mit találok
benne? Egy karkötőt amit pici színes csengők díszítenek.
- Köszi, Ren Nagyon tetszik.
- Feltegyem neked? – kérdezi
- Igen, légyszi.
Ahogy feltette a karkötőt és
közben néha gyengéden megérintette a bőrömet éreztem valamit, amit eddig még
soha.
- Nagyon jól áll. – mondja Takasi
- Igen, tudtam, hogy illeni fog hozzád. – feleli Ren mosolyogva
- Figyeljetek, nem mennénk el valahova így együtt,
- Nekem sajnos dolgom van. – mondja Takasi – Akkor, szia Kirara, holnap találkozunk.
- Szia
Takashi elment én meg kettesben maradtam Rennel.
-Hé, nem megyünk akkor el valahov? - kérdezi
-Nekem mindeg, felőlem mehetünk.
Mondom Rennek aki már fogja is a
kezemet, mint kiskorunkban. Ezen elnevetem magam.
- Mi olyan vicces?
- Semmi csak eszembe jutott, hogy régen mindig így mentünk kézenfogva.
- Igaz, régi szép emlékek.
- Mindig te segítettél nekem ha
valami bajom volt. – mondom
Elmentünk a kedvenc kávézómba és
rendeltünk és egy teát Ren pedig egy kávét.
- Kirara mi lenne, ha elmennénk a tengerpartra? – kérdezi Ren
- Menjünk, amúgy Takasi is jöhet?
- Nem, mert csak veled kettesben akarok menni. – mondja
- Miért?
- Azért, mert szeretnék veled beszélni.
- Jó, rendben. Bakker elfelejtettem, hogy nincs fürdőruhám.
- Nem baj majd elmész és veszel
magadnak egyet. – mondja
- Jó majd elmegyek Rimával úgy is rég voltam már vele vásárolni. De
mikor mennénk?
- Hát mi lenne, ha most szombaton? – javasolja
- Nekem jó. Gyere értem 2 órára.
- Rendben.
Megittuk az italainkat és fizettünk.
Ren hazáig elkísért.
- Szia, Kirara.
- Szia, majd még beszélünk.
Ren elment, bent senkit se
találtam, aztán elmentem a szobámba és felhívtam Rimát.
- Szia, Rima.
- Szia, Kirara.
- Figyelj nem tudnál vele eljönni vásárolni? – kérdezem
- Jó elmehetünk.
- Oké. Holnap jó neked?
- Aha
- Akkor megyek érted majd olyan fél 3 felé.
- Jó, na én mentem szia.
- Szia
Leraktam a telefont és
bekapcsoltam a gépet. Mire észrevettem már hajnali 2 óra volt és gondoltam nem
ártana lefeküdnöm, aludni. Hamar eljött a péntek délután, szerencsére nem
kellett sulibva mennem. Elkészültem és már indultam is Rimáékhoz. Mikor odaértem
ő már a kapuban várt engem.
- Szia, Rima
- Szia, Kirara, na és mit szeretnél venni? – kérdezi
- Hát egy fürdőruhát.
- Minek? Úgy tudtam nem szeretsz fürdőruhát hordani?
- Találkoztam Rennel és mondta, hogy menjek le vele a tengerpart –
mondom
- Várj, ki az a Ren?
- A gyerekkori barátom aki Tokyóba költözött még régen.
- Jaa, értem és ki megy még?
-Senki csak Ren és én megyünk.
- Óóó...
- Mi az?
- Hát csak vele kettesben.
- Ne gondolj semmi rosszra.
- Jó rendben. Bocsi. Akkor induljunk.
Sok üzletben jártunk, egyik se állt
jól rajtam, az utolsóban végre találtam egy kék-fekete kockásat. Megvettem és
már indultunk is volna, haza mikor meglátom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése